Újévi kívánság

Azt kivánom….Nektek és magamnak

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani, Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
Őszintén kimondani.
Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal. Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez,
s ez maga a haladás.
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát,
És a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,
akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk,
mint mi magunk.
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé,
hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.
S nem utolsó sorban,

Kívánom hogy azokkal tölthesd ezt az évet , akik szeretnek,
és Magadba szívd ezt a Boldogságot!

 

 

 

 

 

 

 

| 1 hozzászólás

2010 in review

The stats helper monkeys at WordPress.com mulled over how this blog did in 2010, and here’s a high level summary of its overall blog health: The Blog-Health-o-Meter™ reads This blog is doing awesome!. Crunchy numbers A helper monkey made this … Bővebben…

Galéria | Megjegyzés hozzáfűzése

Hit és bizalom napjainkban

“Mi az ember legnagyobb adománya? – A lélekerő. Ha hinni tud valamiben.”
Schäffer Erzsébet

Az utóbbi időben, a rengeteg mindennapi  feladat elvégzése mellett,  újabb lehetőségek iránt lelkesedtem, terveket szövögettem és új, nagy bizalmat és kitartást igénylő munkának kezdtem. Mindezt a legtermészetesebb dologként éltem meg, hisz eddig is ezt tettem. Amikor éppen egyik barátomnak ecseteltem ezt az új, szerintem nagy lehetőséget, ő rácsodálkozott arra, hogy én a mai világban is merek hinni új dolgokban, emberekben.

Ledöbbentem ezen a megállapításon, mert több hasonló utalás is eszembe jutott az utóbbi időszakból, így tényleg fontolóra vettem a témát és rájöttem, hogy számomra csak így érdemes élni: hinni az álmaimban, kitartóan dolgozni a céljaimért, pozitívan gondolni a jövőre, és ha sokszor nagyon kockázatosnak bizonyul is, hinni az emberekben.

“Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.”
Bertolt Brecht
Ezt a gondolatot igaznak tartom az élet számos területén.

Ami pedig az emberek iránti bizalmat illeti, osztom Francois de La Rochefoucauld nézetét:
“Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.”

Érdekelne a te véleményed is! Kiváncsian várom a hozzászólásodat! 🙂

Kategória: Hit és bizalom napjainkban | Megjegyzés hozzáfűzése

Számodra mi a legfontosabb?

“A lelki egészség nem valami olyasmi, amit készen kap, vagy amire rátalál az ember. Sokkal inkább valami olyasmi, amit meg kell teremtenünk magunkban.” Thomas Stephen Szasz

Azt hiszem, hogy sokszor megfeledkezünk arról, hogy mi tehetünk azért hogy a mindennapokban jól érezzünk magunkat, kiegyensúlyozott, boldog életet éljünk. Szerintem ez a magyar származású amerikai pszichiáter rátappintott a lényegre, a lelki egészségünket mi magunk kell megteremtsük, senki más nem teheti meg helyettünk.
Könnyebb sokszor a körülményeimet, a körülöttem levő embereket, vagy éppen a gazdasági helyzetet okolni azért, hogy nem érzem jól magam. Tényleg nagyon nehéz bizonyos élethelyzeteket elfogadni, túlélni, akár anyagi nehézségről, munkahelyi vagy családi problémákról legyen szó. A viszonyulásomat azonban én irányithatom, igy ha pozitivan vállalom a saját részem és elfogadom azt is, hogy bizonyos külső dolgokat nem irányithatok, akkor nagyon nehéz helyzetekben is meg tudom tartani a lelki egyensúlyomat.
A mai , sokszor erőnkön felüli feladatokkal túlzsúfolt életünkben, sokszor már arról is megfeledkezünk, hogy mi is az amiért harcolunk, mi is volt a kitűzött célunk, amely elérése boldoggá tesz minket. Számomra a gyerekeim, a család, egészségben együtt lenni, a legfontosabb. Az emberi kapcsolatok (legyenek azok barátiak vagy kollegiárisak) és a szakmai önmegvalósítás azok a dolgok, amelyek kiegészítik ezt a belső kört.
A mindennapokban elsősorban önmagammal kell megküzdjek azért, hogy a lehető legtöbb figyelmet, törődést tudjam adni a számomra fontos személyeknek, és ne a feladataim kerekedjenek felül.

Ma kaptam egy szokásos körlevelet, amelyet valamiért úgy éreztem hogy meg kell nézzek, és … ledöbbentem. Nagyon nehéz megfogalmazni azt a sok érzést amit kiváltott bennem ez a szép, szomorú és nagyon elgondolkoztató vers, amelyet egy a rák végső stádiumában szenvedő kamaszlány írta.
A lány utolsó kívánságként el akarta mondani az embereknek, hogy éljék saját életüket a maga teljességében, amíg tehetik, s ahogy ő már nem fogja tudni megtenni.
Íme egy részlet a versből:

Danza lenta

Jobban tennéd, ha lassítanál.
Ne táncolj ilyen gyorsan.
Az idő rövid.
A zenének vége lesz.
Ha ennyire rohansz
hogy elérj valahová,
elveszíted az utazás örömét.
Ha egész napodat lihegve
rohanod át, a kapott ajándékot
mintha sosem nyitnád ki . . .
de az út porába dobod.
Az élet nem versenyfutás.
Fogd kezedbe inkább lassan.
És hallgasd muzsikáját.

Számodra mi a legfontosabb? Örülnék ha megosztanád véleményedet, gondolataidat!

Kategória: Számodra mi a legfontosabb? | 2 hozzászólás

Légy önmagad!

“A legnagyobb szeretet önmagunk elfogadásából származik.”

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy miről is írhatnék a továbbiakban, mi az amit meg tudok osztani veled, mindenkivel…
Az utóbbi napokban nagyon sok kedves és főleg őszinte emberrel találkoztam, akik megerősítettek abban hogy érdemes felvállalni önmagam, mert igazán csak akkor érezhetem jól magam és akkor vagyok hiteles mások szemében is, hogyha önmagamat adom. Én pedig nyitott, őszinte és barátságos ember vagyok, szeretek kapcsolatokat teremteni. Így rájöttem, hogy a számomra fontos dolgokat, gondolataimat, bátran meg merem osztani mindenkivel. A véleményeket, amiket megfogalmazok, kérlek ne vegyétek értékítéletként, mindenkinek mást és mást jelenthetnek ugyanazok a dolgok.
Inkább meghívlak benneteket, hogy hozzászólásaitokkal merjétek ti is elmondani azt amit gondoltok, mutassátok meg magatokat!
Szerintem érdemes tapintatosnak lenni, de mondd ki a véleményedet! Ha másokkal őszinte vagy, ez azt jelenti, hogy tiszteled őket és magadat is – és ez egyszerűbbé teszi az életet. És te is jól fogod érezni magad, ami talán a legfontosabb!

Kategória: Légy önmagad! | 1 hozzászólás

Jó úton jársz!

Üdvözöllek!

György Annamária, pszichológus vagyok. Már többször gondolkodtam azon, hogy egy virtuális naplóban megosszam gondolataimat másokkal. Ma mesét olvastam a fiaimnak, és a mese olyan szép volt, hogy úgy gondoltam, nagy élményt jelenthetne másoknak is. Így elérkezett az idő, hogy elkezdjem naplómat. Izgatottan várom a hozzászólásaitokat, megjegyzéseteket!

Az adakozó fa

Volt egyszer egy erdő, ahová alig jártak emberek. Az erdő közepén volt egy tisztás, annak a közepén pedig állt egy fa. A törzse egyenes volt és magas, az ágai erősek, a levelei gyönyörűek, a gyümölcsének pedig mennyei íze volt.
Egy reggel a fa szokás szerint a madarak és az erdei élőlények kórusára ébredt. Kinyújtóztatta ágait és megrázta a leveleit, így köszöntötte az új napot. Aztán maga elé nézett és egy kosarat pillantott meg, amiben egy aprócska kislány szundikált.
Várt, várakozott, de senki nem jött a gyermekért. Egy idő múlva a kislány felébredt és sírni kezdett.
– Éhes vagy – mondta a fa. – Egyél a gyümölcsömből.
Azzal megrázta az egyik ágát. Egy gyümölcs épp a kislány szájába pottyant, és azonnal édes nedűvé változott, édesebb volt mint az anyatej.
Aznap hatszor sírt fel a kislány, és a fa mindannyiszor megetette a gyümölcsével. A kosár és vele együtt a gyermek eltűnt másnap reggelre.
Tíz évvel később egy fiatal lány állt a fa alatt.
– Hát nem ismersz fel?- kérdezte. – Én voltam a kisbaba, akit megetettél. Most mit adsz nekem?
– Neked adom a gallyaimat és a leveleimet – mondta a fa. A lány felmászott a fára és az ágak között játszott. Hintázott, egyensúlyozott, majd végül leszakajtott egy nagy gallyat, és kalózosat játszott vele – a gally lett a kardja. A nappali hőségben a fa levelei védték a lányt a nap sugaraitól. Leszállt az este és a lány hazament.
Néhány év múlva a lány visszatért. Már igazi tinédzser volt.
– Mit adsz nekem? – kérdezte.
– Neked adom az ágaimat – mondta a fa.
Így hát a lány lefűrészelte az ágait, és hazavitte őket, hogy faházat építsen magának.
Még több év telt el. Amikor a lány visszajött, már fiatal nő lett belőle.
– Most mit adsz nekem?
– Neked adom a törzsem – mondta a fa.
A lány kivágta a fát, a törzséből pedig egy kenut vésett magának. Tengerre szállt vele, és utazgatott mindenfelé. A fából nem maradt más csak egy tönk.
Sok év telt el. Egy nap egy öregasszony állt a fatönk mellett.
– Most mit adsz nekem? – kérdezte az asszony.
– Már nem tudok mivel szolgálni, csak saját magammal. Legyen tiéd a tönköm – felelte a fa.
Az öregasszony leült.
– Annyi éven át etettél, oltalmaztál, játszottál velem, és a segítségeddel utazhattam is. Most mit adhatok én neked?
– Ott voltam a kezdeteknél, és most itt vagyok a könyved utolsó oldalán. Mesélj az életedről.
Az öregasszony töviről hegyire elmesélte hát az életét és az utazásait a fának: mesélt az emberekről, akikkel találkozott és a helyekről, ahol járt. A fa figyelmesen hallgatta. Leszállt az éj, és az öregasszony nem mozdult. Összegömbölyödött a farönkön, és még egyszer, utoljára, álomba szenderült.
Akkor éjjel valami varázslatos dolog történt, és másnap reggel a tisztáson, az erdőben, ahol alig jártak, ott állt a fa teljes pompájában. Sokkal szebb és bölcsebb volt, mint valaha.

Philip Hawthorn

Kategória: Jó úton jársz! | 4 hozzászólás